Reflexív hétvége volt

A Rómer Házban Mészáros Urbán Szbabó Gáborral rendezett könyvbemutató meggyőzött arról, hogy amit művelunk, az jó. Verset és prózát íni, megmutatni a közönségnek, még a paradox értéktorzulások világában is igényként jelentkezik bennem, és szerencsére többekben, sokakban. Az, hogy a médianyilvánosságban mennyire nem számít, hogy valaki a magamutogatáson kívül mást is tud, engem korántsem érdekel. Számomra éppen elég provokáció az, hogy felülhetek a színpadra, egy értő ember beszélget velem, általunk pedig egzisztenciánkat lényegileg érintő tartalmak fogalmazódnak meg. A megformáltság esztétikuma akkor éri el a kívánt hatást, ha az ember magával tudja vinni, beszél benne, tovább formálódik, kibomlik, alakul, mint egy vírus, átalakítja, saját kódrendszerére programozza a sejteket, míg az a személyiség érzelmi, tudati világát is birtokba veszi. A költészet valóban élni segít, itt- és megmaradni, hogy idetett valakikből ne csak akárkik legyünk.