aska og ryk
ne gondolkodj a pompeji létről
tárgyak az emberek szürke tokokban
csak a hamufelhőt követő hideget hiszed
újrafodrozódik az égen a rács
mézesmadzag kerozinból fonott kalács
terítik megint a csillagos abroszt
nem röhögheted az esetlen albatroszt
a virágokat rajzó repülők nem porozzák
tüdőd csókos száddal csomózott homokzsák
magát pernyévé lélegző szerves turbina
közel vagy a tűzhöz csak széljárásnyira
terül (ne!) terpeszked (ne!)
gömbhéj torlaszol és körülölel
feketül rakódik
hamu
és
por
melleden
kulcsolt kéz
véd majd rádolvad
hirtelen széteső magadat
tartanád kétségben egyben
lárvatested ha reggelre befedi
egy be nem csődölt izlandi vulkán
fortyogó véred folyékony ércekkel vegyül
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése